Gro-Ugonból kifelé jövet nem történt semmi említésre méltó. Nem találkoztunk más orkokkal, és az óriások is elkerültek minket. Elyába érve már mindenki hazaért lényegében, hála a Dalvia-féle térkapuknak.
Visszaérve a Ifinbe, az első pár napon pár aranyat a legjobb bordélyokban mulattam el.
Miután már megcsömörlöttem az efféle időtöltéstől, elkezdtem foglalkozni a komoly dolgokkal. A könyvtárunkban hosszas olvasgatással, laborjainkban kisérletezgetéssel elértem a Nekromancia mesterfokát. Bár ennek alkalmazása néhány társamnak biztos nem fog tetszeni.
Tavasszal meghívtam Selinát, hogy látogasson meg Ifinben. Ajándékkal vártam, egy aprócska sólyom fiókát szereztem be neki. Úgy véltem, el fogja felejteni, hogy milyen hasznos is lehet, ha nem kell folyton új állatot befogni kémnek, valamint ezzel olyan szinten lekenyereztem, hogy a továbbiakban sokkal elnézőbb lesz a "sötét" praktikáimmal szemben. Az elkövetkező két évben pár alkalommal párszor elmentünk együtt bordélyba, és volt, hogy olyasmi történt, amit nem említenék senkinek sem.
Már Gro-Ugon óta foglalkoztat a gondolat, hogy mágiám nem elégséges sok probléma megoldásához, hogy mind nagyobb tudásra lenne szükségem. Emlékszem, mikor még Erigowban összekerültem a többiekkel, még jobban foglalkoztatottak az udvari mindennapok, az etikett és a diplomácia művészete. Ezeket még mindig a hatalom kulcsának tartom, de egy kalandozó életében, legfőbb haszna, hogy hihető hazugságokkal olyan ajtókat is megnyit, amiket más módszerrel nehezen lehetne.
Kietlen tájakon, a civilizációtól távol semmi haszna sincs. Ilyen helyen a túlélésünk sokkal inkább függ a mágia ismeretétől, legalábbis részemről.
Sokat rágódtam ezen.
Az, hogy találjak egy a rendjétől elszakadt varázslót, drágakő mágust, elég nehéz dolog. Az meg, hogy rá is vegyem tudása átadására, szinte reménytelen. Ekkor jutott eszembe a lesath varázskönyve.
Nyomban felkerestem az illetőt, akit a fordításával bíztam meg. A munkával nem végzett, bizonyára elég nehéz az ó-kyr szakzsargon megértése. Úgy döntöttem, hogy ezt már én fogom befejezni, ezért az elkövetkező hónapokat a kyr nyelv elsajátításával töltöttem.
Bizonyára így nem lesz olyan gyors, de ezek a mágia elméleti fejtegetések talán hozzá segítenek, hogy elsajátítsam a magas mágiát, vagy esetleg annak régi, kyr változatát.
Ez utóbbi sosem fog bekövetkezi amiatt, hogy rájöttem, ki lehet a megfelelő forrás az alapokhoz. A fejvadász nagyon sokrétű tudással rendelkezik a mágia terén. A Sigaranomói egyemen okítják a neves embervadászokat. Oda ugyan sosem engednének be, de Almeida hajlandónak bizonyult arra, hogy megtanítson arra, amit tud.
Cserébe, ha szerzek neki egy Szerence amulettet... Amit boszorkányok készíthetnek el... Az árát állja.
Ehhez Alidaxba kellett utaznom. A Vérkelyhesek ennek hírére úgy döntöttek, hogy ez egy jó alkalom, hogy küldöttséget is menesszenek oda. Pár hét hajóút, és ki is kötöttünk a boszorkányok városában. Esemény eseményt követett, és mire észbe kaptam, már a Boszorkányúrnő elött álltam, és neki magyaráztam, hogy ez miért is lesz jó neki.
Persze arról egy szót sem szóltam, hogy egy embervadásznak lesz.
Végül megegyeztünk, hogy aláírunk egy kölcsönös együttműködési szerződést. Ebben az ált, hogy nem teszünk a jövőben egymás ellen, és nem is akadályozzuk egymást. Kérdés azonban az, hogy ez mikor fog a saját céljaimmal szembefordítani...
Miután visszatértem Alidaxból, megkezdtem az alapok megtanulását.
Hosszú ideje nem történet semmi nagy volumenű. A nyugodt élet unalmából menekülésre késztet az eddigi kalandok emléke. Még jó, hogy 3701 tavaszára találkozót beszéltünk meg Erionban, Torozon fogadójában.
Aggodalommal tölt el Lafayette érdeklődése a magasmágia iránt. Úgy döntöttem, hogy segítek neki, mert csak idő kérdése, hogy valahogy hozzá jusson a szükséges tudáshoz. Sajnos túlságosan is leleményes. Így legalább ellenőrzésem alatt tudom tartani. Amíg velünk kalandozik és nem adja át a tudását másoknak, addig nem lehet gond. Irigysége és hatalomvágya a kezemre játszik. Ha ez megváltozik, akkor az istenek irgalmazzanak nekünk.
VálaszTörlés