Az istenek titkainak nyomában, 1. rész

Írom az Égi fény 3702. esztendejében, Alborne harmadik, az Ébredés havában, Új-Pyarrontól pár mérföldre.


Egy hónappal ezelőtt, az előre megbeszélt időpontban összegyűltünk Torozon tavernájában. Még mindig nem szeretem azt a helyet. Túl sok olyan kalandozó jár oda, akik nem állhatnak egyetlen boszorkánymestert sem.



A megbeszélés meglehetősen hosszúra nyúlt. Meglepődtem rajta, de több időt töltöttünk a kalandokhoz nem tartozó beszélgetéssel, mint a továbbiak eldöntésével.
Jó magam egy órás vitat váltottam ki azzal, hogy hoznék magammal egy testőrt. Egyet a rendelkezésünkre álló fejvadászok közül, akinek a legnagyobb felfordulás esetén is az lenne a feladata, hogy óvja testi épségem a kardjával és a testével.
Az érvek és ellenérvek felsorakoztatása utána Almeida javaslatára tartott szavazás döntetlen lett. Ez talán az évszázad politikai előrelépést hozta Észak-Ynev történetében. Ugyanis abban egyeztünk meg, hogy ez a testőr Almeida lesz, annak minden feladatával. Cserébe én törekszem a csapat bizalmának elérésére, és nem teszek testi épsége ellen, ha van más lehetőség.

Hogy milyen hatása lesz annak, hogy az Aszisz Vérkelyhesek egyik preferátijának a testőre az Északi szövetség magas rangú Embervadászai közül került ki, mit is hoz a jövőben, csak optimista elképzeléseim vannak. Ezt egyszerűen nem szabad titkolnunk a hosszabb távú békés időszak érdekében. Ez mindkét fél érdeke is.

Három felé indulhattunk el, a jelenlegi helyzetalapján.

1. Az erigowi herceg, és a Keleti barbárok kánjának meggyilkolását érdemes lehet kivizsgálnunk, hisz úgy fest hadurakat tesznek el láb alól. Ez kapcsolódhat a 18-hoz, a bérgyilkos szervezethez, akik már küldtek ránk fejvadászokat.
   Komoly ellenérv, hogy ők a Halál kilenc nagymesterének riválisai. Könnyen beletörhet még a bicskánk, ha ellenük tettnénk lépéseket.
2. A hozzávetőleg 10000 éves kőtábla, rajta Uwel nevével, és a hasonló korú Arel szent szimbólum eltűnt. Ennek az Ezüst lobogóhoz lehet köze, mert a szimbólum egy Túrien (azt hiszem), nevű elf nyakában lógott egy látomásban, melyet a többiek láttak egy Hisichor nevű sárkány jóvoltából, Fryen társaságában, aki a másodkorban volt a lobogó hordozója.
3. Dalvia kiszabadítása.

A második lehetőség mellett döntöttünk. Három év telt el az eltűnés óta, de jó eséllyel utána tudunk járni. Feltételezhetően három szervezetnek lehet érdekében, hogy eltüntessenek egy ilyen jelentőségű leletet: Krániak, Amundok, és akár a dogmáikat védő pyarroniták.
Az utolsó lehetőség elég kellemetlen, és valószínűsítem, hogy csak egyértelmű bizonyíték esetén fordulunk ebbe az irányba. Könnyebb a tettest az ellenségeink között keresni.

Utunk először Ascon városába vezetett, Dalvia egyik térkapuján keresztül. Egy déli fekvésű kereskedő hercegség, amely egy kettéhasad dombra, dombba, és ezek köré épült. Selina és Athaulf elmesélte, hogy itt találkoztak, itt tevékenykedtem mielőtt a Rukkal északra utaztak volna.

Drékó hathatós közben járásnak köszönhetően kaptunk szállást a hercegi palota egyik félreeső szárnyában. Szívesebben szálltunk volna meg egy fogadóban, de a menekült áradat miatt minden szoba foglalt volt.
Az információ szerzéshez szétváltak útjaink.  Drékó, Athaulf és Selina a Fehér Páholyban lévő kapcsolataikat keresték fel, Kildar egy fogadóba ment kérdezősködni. Én és Almeida a dzsad menekültek helyi vezetőjét kerestük fel a domboldalon épült palotájában.

Mindössze egy szolgával kellett beszélnünk, aki szinte azonnal elkísért minket urához. A terem, ahova érkeztünk ízlésesen volt díszítve. Egy asztal terpeszkedett végében. Az uraság előre sietett hozzánk, és közös nyelven köszöntött minket. Pedig már készültem, hogy bevetem frissen szerzett dzsad nyelvtudásom, de szerencsére nem kellett erre a bizonytalan dologra támaszkodnom.
A férfi elég visszafogottan öltözködött egy sejkhez, vagy miféléhez képest. Semmi turbán, vagy visszahajló lábbeli. Csupán egy ing, bő nadrág, és egy széles övre akasztott díszes kard, mely egyértelműen mágikusnak látszott. Más helyeken is észleltem a mágia kisugárzását, bőven bebiztosították a helyet.

Északi szokásokhoz képest a férfi(valahogy nem tudtam megjegyezni a nevét...) meglepően segítő kész volt. Egyenrangúként beszélt velünk, és fair üzletet ajánlott.
Kaptunk információt El Sobirai ügynökeiről, azokról is, akikről már régen nem hallott. Valamint adott egy lepecsételt tekercset, ami ezeknek az informátoroknak bizonyítja majd, kitől is jöttünk. Cserébe, ha lehetőségünk lesz, segítjük az ottaniakat, de nem várta el tőlünk az amund fenyegetés megszüntetését.
Ismerve a csapat egyes tagjainak hozzáállását az ártatlan falusiak megmentéséről a gonosz elnyomóktól, belementem az üzletbe.

- Drékó szerzett térképeket, és kiderítette, hogy az eltűnés akkor történt, mikor a tárgyakat szállították Pyarron felé. A kísérőket lemészárolták, és arrébb vitték a helyszínről. A helyiek azóta semmit nem tudtak kideríteni.
- Athaulf hozott egy igen vastag kódexet egy Krad könyvtárból. Állítása szerint 120 pecsét lógott alatta. Roxund Homoki históriája igen részletes, a negyedkorból származó információk alapján íródott útikönyv. Nagyon jó tippeket olvashattunk belőle, hogy hogyan kerüljük el, hogy a homoki elfek kivégezzenek minket, mert besétáltunk egy óázisukba. Szerepeltek benne térképek a régi amund terültekről. Ezeket mind feljegyeztük, majd Athaulf visszavitte a féltett könyvet a helyére.
- Kildar egy vendéggel érkezett. Bram Boreillot, a híres aszisz bárdot kísérte el hozzánk, aki csatlakozni kíván hozzánk, hogy segítse ügyünket. Rövid megbeszélés alapján eldöntöttük, hogy jöhet, ha akar.
- Selina, ha jól emlékszem, a déli mestertolvajt segített megkeresni Lavarnak, aki szintén segítségünkre lehet.

Új-Pyarron

Mindezek után elindultunk, hogy megvizsgáljuk a rajtaütés áldozatait. Utunk Új-Pyarronon keresztülvezetett egy városkába, ahol az a Krad-pap szolgált, aki megtalálta a kőtáblát, és a szimbólumot. Kikérdeztük mindenről, de nem valójában nem sok új információval szolgált számunkra.
Ez után a város vallási vezetőjének számító Dreina papnőt kerestük fel, hogy engedje meg egy-két sír exhumálását, a maradványok megvizsgálását.
Óvatosságból eleresztettem az aurámban tárolt manát, mielőtt a templom közelébe értünk volna.
Selinának sikerült meggyőznie a papnőt, hogy ez jó ügyet szolgál, és máris mehettünk a temetőbe.

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a mozaikmágiában egy lélek visszaidézése sokkal-sokkal nagyobb hatalmat, több varázslatot igényel, mint a boszorkánymesterek erre vonatkozó formulája. Mondjuk utóbbihoz kell egy test. Így gyors beszereztem az alapanyagokat egy gyertyához, és amíg Athaulf, és Almeida félmeztelenre vetkőzve izzasztották kidolgozott testüket az ásással, én összedobtam a gyertyát, és felrajzoltam egy pentagrammát.

A megidézéshez a csont alapján kiderítettem némi plusz információt az illetőről, némi boszorkánymesteri praktikával. Aztán Selina és Athaulf közreműködésével megidéztem, és kikérdeztük a lelket.
Selinának jobb érzéke volt ehhez, én nem igazán vagyok hozzászokva, hogy kérjek egy halott lelkétől, a parancsok kiosztása jobban fekszik nekem.
Sikerült megtudtunk minden lényegeset, amit csak az áldozat tudott.

Feltehetően több láthatatlan egyén csapott le rájuk, és pillanatok alatt végeztek az egész kísérettel. Ez azért furcsa, mert ők ki voltak képezve láthatatlan ellenfél ellen is, de az sem segített. A lélek megerősítette, hogy a "látott" taktikájuk alapján meg van a lehetősége annak, hogy krániak voltak.

Mire ide eljutottunk Selina szólt, hogy ideje szabadon engedni a férfi lelkét. Athaulffal még elmondtak egy imát érte aztán visszatemettük a maradványokat.

A nyomozás megkezdődött, és nyomot fogtunk, azt hiszem. Az írás közben azonban eszembe jutott egy elmélet. Észrevétlenség amulettjét viselő láthatatlanná tett egyén semmilyen módon nem érzékelhető(kivéve kereső mágiát, pszi alkalmazásokat). A kísérők Uwel-lovagok lévén maximum pyarroni pszivel rendelkeztek, tehát lehet, hogy a megfelelő pszi diszciplínák nem álltak rendelkezésükre. Lehetségesnek tartom, hogy egy boszorkánymesteri rend adta el az amuletteket, vagy áll az események között.
Megyek, el is mondom a többieknek.