Enoszukei kaland 1. rész

Az események az Égi fény 3701. esztedejének tavaszán indulnak.

Mint megbeszéltük, Torozon tavernájában találkoztunk a tavasz elején. Nem elöször jártam ott, Selina jóvoltából megfordultam már párszor a kalandozók fogadójában.

Elelinte tartottam  a hely vendégeitől, hiszen tudtommal ide olyan neves kalandozók jártak, mint Tier nan Gorduin, Alyr Arkhon, és még jó pár híres-neves kalandozó, akik nem biztos, hogy jó szemmel nézik, ha egy magamfajta ül, eszik, társalog a szomszéd asztalnál. A papnő azonban biztosított, hogy itt senki nem fog balhézni, és eddig ez így is lett, Dartonnak hála.


Össze is gyűltünk a megbeszélt időben, és előre lefoglaltunk egy külön termet, ismerve az esetleges problémák, amik nyomában elindulhatunk. Két lehetőségünk volt:

1. Erigow hercegének gyilkosa után kezdhettünk volna nyomozni a gubernátor megbízásából. Ez valami 18-ak nevű bérgyilkos társasághoz kötődött, akik ránk küldték azokat a fejvadászokat még Tiadlanban, a Gro-Ugon határának átlépése előtt.
2. Kildar paktumának járunk utána, hogy segítsünk megszüntetni valahogy. Volt egy nyomunk, mi szerint egy szent tó partján él egy vak bölcs, Enoszukében, aki segíthet.

Bármily furcsa is, de a 2. lehetőség nyert, mivel ezzel kisebb feladatot veszünk a nyakunkba. Volt olyan hírünk, hogy a 18-ak vezetője a Halál Kilenc Nagymesterével is felveszi a versenyt. Valószínűleg csak az Arbegi Szent tüzet Tartalmazó Jáspis amulettet akarták tőlünk, és hogy azt az orkok segítségével megsemmisítettük, már nem érdekeltek bennünk, időlegesen, vagy végleg elhalasztottuk ezt.

Tehát Enoszuke. A csapatból senki nem járt még ott. Senki nem beszélte a nyelvet. Kellett egy tolmács/kalauz. Selinának volt egy anúr ismerőse, aki a Szinemosz-szigeteken lakott, és sokáig ott élt.

Sokat tanakodtunk, hogy milyen útvonalon induljunk el, vegyünk-e hajót, milyen hajót, stb. Végül a terv az lett, hogy megkeressük az Észak csillagát.

Ezzel a hajóval még az egyik toroni úszó erődön/kikötőn találkoztunk. Egy láncbarát gálya volt még akkoriban, több száz rabszolgával. Jó pénzért vállalták, hogy elvisznek abba a toroni városba, amely a legközelebb feküdt Ediomad hegyeihez.
Út közben egy (ha jól emlékszem) tiadlani hadihajó vett minket üldözőbe. Segítettünk nekik felszabadítani a rabokat, és néhányuk cserébe segített eljutni a célállomásunkhoz. A hajót Észak csillagának neveztük el, és azóta is ők irányítják.

Térkapun Ifinbe utaztunk, és az isteni gondviselésnek hála, éppen ott találtuk a kikötőben. Nyomban meg is beszéltük velük, hogy mit tervezünk, és megegyeztük az árban, amit össze kéne dobnunk egy ekkora expedícióhoz.

Hamar útra is keltünk. A megfelelő szigeten megálltunk, és Selina elhozta a fickót. A neve Kaitar volt. Szóval ő elmondta, hogy hallott a szent tóról és a vak bölcsről. Segít is eljutni oda, ha kiszabadítjuk egy hölgy ismerősét egy hadúrtól.
Ez a nő, egy anúr papnő, bár ezen nem értem miért akadt fenn Selina... Szóval megegyeztünk, hogy segít nekünk, aztán mi segítünk neki. Az út további részében Enoszukéról, és a papnő fogsága eséséről mesélt nekünk. Nem tudtuk ugyan meg, mekkora erőkkel őrzik, de optimistán álltunk a dologhoz.