Enoszukei kaland 2. rész

A Szinemosz-szigetekről való indulás némileg több időt vett igénybe. Elvégre az út hátra lévő részében már csak a célnál köthetünk ki. A szükséges dolgokat a legénység beszerezte, mi finanszíroztuk. Athaulf meglehetősen fukar a pénzével, pedig a többiek szerint legalább 700-800 arannyal rendelkezik. Igaz is, elég impozáns vár építésébe fogott bele az Erigowban történt démonvadászat jutalmaként kapott uradalmán.


A út rendkívül hosszú volt. Még sosem utaztam ennyit, egyhuzamban hajón. Az állandó imbolygás, és a sózott hús elől a tanulásba, fordításba menekültem. Alameida már megtanított arra, amit ő tudott, így most egyedül kell tovább foglalkoznom a tudás kihámozásával a könyvből. Lassan haladok, hónapok, talán évek munkája még, amíg elvarázsolhatom az első mozaikot. Nem csüggedhetek, ez olyan tudás, mely a többi boszorkánymester főlé emelhet.
Furcsa így tanulni egyébként, mester nélkül, összeollózva az ősi tudást a mai, messze nem olyan hatásos mozaikmágiával. Legalább addig sem a parttalan óceánt nézem.

Egyik nap leszóltak, hogy valami esemény van. Felmentem a fedélzetre, és ott tudtam meg, hogy egy hajó- feltételezhetően hadihajó- követ minket. Ha ugyan oda tartana, mint mi, akkor már rég le tudott előzni minket, valamint tartja a távolságot. Éppen, hogy látszik a horizont előtt.

Vitáztunk arról, mi legyen. Végül felajánlottam, hogy megoldom a dolgot. Varázslásba kezdtem, és a szeleket úgy befolyásoltam, hogy minket segítsenek, ahogy tudnak. Azután, hogy elhagytuk a hatóterületét, fordítottam a szélen, és felerősítettem, akadályozva a másik hajót. Ez be is vált annyiban, hogy többé nem láttuk őket az úton, vagy nem merészkedtek látótávolságba.

A kérdés attól még felmerül: Miért követ minket egy hajó? Mit akarhatnak tőlünk? Az amulett megsemmisült, erről nyílván tudnak azok is, akik kiderítették, hogy nálunk van. Az sem kizárt, hogy a hajót, és legénységét vették üldözőbe. Érdekes véletlen, hogy éppen olyankor, amikor rajta vagyunk, szóval nem hiszem, hogy így lenne.

Még néhány hét alatt elértük az egyik kikötőt. Legalábbis ez a legforgalmasabb kikötője az országnak, és itt találjuk a legtöbb külhonit. Furcsa, hogy a külvilággal kapcsolatot tartó város a kontinenssel ellentétes oldalon van, de bizonyára ennek megvannak a maga földrajzi, társadalmi okai.

 A kikötő mester már várt minket, és udvariasan viselkedett, amíg elintéztük amit el kell.
Kicsit elbambulhattam, mert arra lettem figyelmes, őt faggatják a szent tóról, meg a bölcsről. A fickó egy ideig türelmesen válaszolgatott, végül azt ajánlotta, hogy ilyen témában keressünk fel egy papot.

Ajánlatát megfogadva Kildar elment egy templomba, bár én ez ellen ágáltam. Úgy hallottam, hogy a papok saját templomunkban megérzik a szerafistákat, de a többiek meggyőztek, hogy ez nem így van. Mi meg kerestünk egy fogadót, ahol végre ehetünk valami rendes ételt, és pihenhetünk egy-két napot.
Be is tértünk egybe. Oda mentem a pulthoz, hogy a szállásomat, és esetleges éjszakai társaságomat elintézzem, arra lettem figyelmes, hogy a többiek eltűntek mellőlem. Körülnézve látom, hogy Athaulf ott ül egy igen rossz arcú dzsad mellett, a többiek pedig őket figyelik.

A fickót Danténak hívták, és egykor ő is a Rukk legénységéhez tartozott. Miután említette, hogy ő is Dalvia egy szerafistája, rájöttem, miért olyan rossz arcú... a szoros kapcsolata a nem e világi lénnyel elkezdte átformálni a lelkét, és ennek ez ennek a külső jele.

Elmondása szerint Dalvia küldte, hogy itt majd találkozik egy férfival, akinek segítenie kell, egy rákényszerített paktum ügyében. Kikérdezgettük mi hír úrnőjéről. "Ő egy sötét helyen van, ahonnan nem tud eljönni." felelte.

Közben megjött Kildar, akinek bemutattuk az idegent. Két lehetőség áll élénk:

1. Megkeressünk a felbontásra vonatkozó paktum töredéket. A Xingek itt a legaktívabbak, ezen a szigeten kell lennie jó pár töredéknek.
2. A démont valami a valósághoz köti, anélkül elpusztul, vagy csak megszűnik  a paktum. Ez egy érzelem, vagy gondolat lesz, amit Kildar fejében rejtett el, csak hozzá kell férnie.

A kardművész azt derítette ki, hogy a tő és a bölcs csupán szimbólumok, nem léteznek a valóságban. Nem a szigeten kell őket megtalálni, hanem saját magában.

Szóval a terv az, hogy egyszerre tesszük meg mindkettőt. Ehhez azonban kell egy támogatót találni a helyi vezetők között. Ezt kalauzunk intézi el, ígérete szerint, mi addig pihenhetünk.

Ennyi történt legutóbb.