A fővárosban, Óheiaganban tartózkodásunk viszonylag hamar végetért. Mindkét segítőnk sikerrel végezte el a feladatát, és ugyan azon a napon tértek vissza azzal, hogy jutottak valamire.
Dante talált információt arra nézve, hogy merre induljunk el a töredékek felkutatására. Kaitar pedig megtalálta azt a tartomány urat, aki hajlandó felelősséget vállalni értünk.
Úgy hogy összeszedtük a cókmókunkat, és útra keltünk. Az idegen negyed határában várt ránk néhány lovas, akit a daimjó küldött értünk.
Az út a kövezett, rendben tartott volt, így kényelmesen és gyorsan haladhattunk. Közben a mentorunkról kérdezősködtem. A neve Ikira, és nagyon érdeklődik a külvilági dolgok iránt, így irántunk is. Úgy szereti, ha a saját, külvilági módunkon köszöntjük.
A székhelye egy várban volt. Ott várt minket a kapu előtt, jó pár emberével. Itt bemutatkoztunk egymásnak, és beinvitált bennünket. Már itt szóba került kincstára-gyűjteménye, melyre igen büszke. Volt olyan szerencsénk, hogy megígérte, hogy körbevezet minket. Én felajánlottam, hogy ha esetleg van olyan tárgy, amiről nem sokat tud, de én tudom azonosítani, akkor szívesen megteszem ezt neki.
Ebéddel, és mindenkinek saját lakosztállyal várt minket. Később közös fürdőzés vette kezdetét. Nagyon megnyugtató volt a forró víz, társaim izmos és a fürdős lányok formás teste.
Utána berendezkedtem a szobámban. Valójában nem is szoba volt az, hanem egy papír falakból álló terem. Kaptam itteni ruhákat, amik elé kényelmesnek tűntek. Fel is vettem őket, eléggé elgyötört már a lunír páncélzat.
Egy idő után szólt az egyik szolgáló, hogy indulhatunk a kincstárba. Magamhoz vettem a lesath könyvét, hátha segít azonosítani valamit, aztán elindultam a többiek után.
A kincstár ténylegesen értékes tárgyai három szinttel a föld alatt volt. Ikira elmondása szerint volt már dolgok tolvajokkal, de eddig egy sem járt sikerrel. Ha mégis, a felette lévő szinteken is voltak olyan dolgok, amiket már érdemes elvinni, és így talán meg sem fordul a fejükben, hogy tovább is menjenek. Gnóm zárak egész sora védte a hatalmas termet, ahol ízlésesen kiállítva álltak a tárgyak, pergamen töredékek.
Először egy erős mágiát sugárzó bothoz vezetett minket, ahol elmondta, hogy ez egy Ryekből menekült kyr hatalmas botja. Ez képezte a gyűjtemény alapját, már akkor is itt volt, mikor Ikira hatalomra került.
Út közben láttunk élőfémből készült slan kardot, crantai varázsgömböt, aminek a Viharszeme a neve. Mindenféle írásokat néhány letűnt kultúrából.
Dante odahívta egy pergamenhez Kildart. Megtalált egy paktum töredéket. Ez alapján még jobban meg tudja majd határozni, merre is kell keresnünk a többi töredéket. Megkérte Kildart,hogy másolja le, később megpróbálja majd lefordítani.
Én megkérdeztem, mik azok a tárgyak, melyeket nem ismer. Volt néhány kyr szöveg, pár varázstárgy. Tárgyakkal kezdtem. Volt köztük egy Fürkész, a másikat nem ismertem fel. Miután Kildar végzett a töredékkel, nem hagytam munka nélkül. Rávettem, hogy másolja le a lehető legtöbb kyr töredéket. Majd a Tűtoronyban értelmezik, hogy mi is áll rajtuk pontosan.
Pár nap múlva végzett Dante a fordítással. Kiderült, hogy a démonnak van valami köze a kyr hatalmashoz. Nem is csoda, hiszen Ryek a szerafizmuson alapult, démonok járták az utcákat mindennap. A nyomozást az ő története felé folytatjuk. Én a bottal próbáltam meg kommunikálni, Kildar, és Athaulf pedig egy közeli kolostort kerestek fel.
A megfelelő rúnákat megérintve aktiváltam a bot mágiáját. Próbaképp telepatikusan kérdeztem tőle, amire válaszolt is. Nagyjából leírhatnám a "beszélgetést", de mivel ez képekkel történik, nehéz visszaadni szavakkal. Lényeg, hogy kiderült, hogy tudja, hol van. Utasítottam, hogy mutassa meg, és pillanatig azt hittem, meg is teszi. A testem átrepült a termen, de meglepetésemre koppantam a falon. Elég nagyot.
"Ne merj még egyszer utasítgatni!" kiáltotta. Ez sajnos kudarca fulladt, óvatlanságom miatt.
Athaulf és Kildar kiderítették,hogy szól a legenda a hatalmasról.
A kyr, mikor megérkezett Enoszukéra, három tanítványt választott az itteniek közül, de nem adta át nekik minden tudását, hanem mindegyiknek mást tanított meg. Azt akarta ezzel elérni, hogy a továbbiakban együtt működve uralkodhassanak. A botot megbízta azzal, hogy tartsa fenn a békét a tanítványok között.
Azonban, ahogy az lenni szokott, a három háborúba kezdett egymással, és a sziget három külön részén építették fel erősségeiket. Egyet délen, egyet középen, a tengerparton, egyet északon.
Mikor megérkeztek a nara bevándorlók, legyőzték a tanítványokat, és a sereg vezére lett az első császár.
Megbeszéltük, ezt Ikirával, és úgy döntöttünk, hogy továbbállunk nyugat felé, amerre a középen lévő romot sejtjük. Ő azt javasolta, hogy küldöttségként menjünk, és először a szomszédos tartomány daimjójával beszéljünk a feltételeiről.
Utunk síkságra vezetett, termékeny gabonamezők számtalan hektárjai mellett haladtunk el. Két nap múlva futár érkezett elénk. Kiei Hasekava, daimjó küldte hozzánk. Elomdtuk, mi járatban vagyunk, aztán már furdult is, hogy értesítse urát.
Közben megkérdeztem Kaitart, hogy is illik köszönteni majd. Azt mondta, hogy Hasekava is elég liberális, de keményen betartatja a szokásokat, törvényeket. Az országban a magasabb rangbélit a szívre helyezett kezekkel meghajolva kell köszönteni.
A tartomány központja egy hatalmas város volt. Három épület emelkedett ki a többi ház közül. Egy templom, a daimjó palotája, és egy harmadik, ismeretlen. A város kapujában már várt minket néhány harcos. Ők elkísértek minket a palotához.
Ott az a futár várt minket, aki elénk jött tudakozódni. Elmondta, hogy már várnak ránk bent.
A daimjó harcedzett férfinak tűnt. Oldalán kard és tőr. Megengedte, hogy oda menjünk, ahova akarunk a tartományán elül, de felhívta a figyelmünket arra, hogy ha bajt okozunk, akkor felelnünk kell. Nem csak nekünk, de Ikirának is, mivel ő vállalt értünk felelősséget. Végül utalt rá, hogy vannak itt olyan alvilági szervezetek, akik részei a rendszernek.
Valószínűleg volt is kémjük a trónteremben, és már ők is tudnak rólunk. Remélem sikerül velük nyereséges üzletet kötnünk, ha úgy adódik.
Megszálltunk egy fogadóban, pénzt váltottunk továbbiakban.
Eddig úgy fest könnyű dolgunk lesz a középső rommal. Nagyon értékes kincsek várnak ott ránk, és még értékesebb tudás is akár.
Köszönöm, hogy leírod mi is történt velünk mostanában. Nem fekszik nekem az enoszukei kaja, alig emlékszem valamire az elmúlt pár napból.
VálaszTörlés