Az istenek titkainak nyomában, 4. rész: Az akció

Írom az Égi fény 3702. esztendején, Adron második, az Engesztelés hónapjában,úton Ascon felé

Almeida remek északi kiképzésének hála gond nélkül kifigyelte, milyen is a palota belülről. Közben Malach és emberei azon dolgoztak, hogy a kardomat és a hozzá tartozó tőrt eljuttassák egy kereskedőhöz, aki odaajándékozza a főpapnak.

Közben én elmentem megnézni azt a híres tornyot, melyben nem lehet varázsolni. Később ez rendkívül hasznos húzásnak bizonyult, de erről akkor más események elvonták a figyelmem.
Kifele jövet leszólított minket egy napsütötte bőrű idősebb férfi, hogy azonnal el kell bújnunk. Alig váltottunk pár szót, mikor hatalmas dörrenés futott végig a városon és egy helyről füstoszlop emelkedett az égre. Pont a búvóhelyünk felől.
A fickó megvillantott egy Arel szimbólumot, úgy hogy nem vitáztunk vele és követtük. A búvóhelye egy kifosztott palotában volt. Nikicsnek hívták, és Selina rég elveszett mestere volt. Innentől nála húztuk meg magunkat, és az ő emberei biztosították a háttér melókat. Valahogy neki is voltak beépített emberei a palotában.
Azonban aggódásra ad okot, hogy előző búvóhelyünket kifüstölték az amundok.

Enoszukei kaland 5., befejező rész

Írom az Égi fény 3701. esztendejében, Alborne tercének, Álmok havában, az Északi csillag fedélzetén

Mivel Ikira a tőle északra uralkodó daimjóval szinte háborús viszonyban van, ezért a feltűnést kerülve próbáltunk meg utazni. Ez persze nem sikerült, de egy égő falut és négy fejvadászt leszámítva nem történt semmi incidens.
A hegyek közé érve, az ott levő falvakban érdeklődtünk a kialudt vulkán iránt, vagy olyan helyek iránt, ahol furcsa dolgok történnek. Rá is leltünk egy kísértet járta erdő történetére, de lehet, hogy elátkozott volt. Nem maradt meg pontosan, mert nem tartottam komolynak. Egy völgyről volt szó, ahol eltűnnek az emberek. Nehezen ugyan, de adtak útba igazítást. Figyelmeztetéseiket figyelmen kívül hagyva indultunk útnak. Attól tartok, hogy az utóbbi időben túlságosan elbizakodottá váltunk.