Az istenek titkainak nyomában, 4. rész: Az akció

Írom az Égi fény 3702. esztendején, Adron második, az Engesztelés hónapjában,úton Ascon felé

Almeida remek északi kiképzésének hála gond nélkül kifigyelte, milyen is a palota belülről. Közben Malach és emberei azon dolgoztak, hogy a kardomat és a hozzá tartozó tőrt eljuttassák egy kereskedőhöz, aki odaajándékozza a főpapnak.

Közben én elmentem megnézni azt a híres tornyot, melyben nem lehet varázsolni. Később ez rendkívül hasznos húzásnak bizonyult, de erről akkor más események elvonták a figyelmem.
Kifele jövet leszólított minket egy napsütötte bőrű idősebb férfi, hogy azonnal el kell bújnunk. Alig váltottunk pár szót, mikor hatalmas dörrenés futott végig a városon és egy helyről füstoszlop emelkedett az égre. Pont a búvóhelyünk felől.
A fickó megvillantott egy Arel szimbólumot, úgy hogy nem vitáztunk vele és követtük. A búvóhelye egy kifosztott palotában volt. Nikicsnek hívták, és Selina rég elveszett mestere volt. Innentől nála húztuk meg magunkat, és az ő emberei biztosították a háttér melókat. Valahogy neki is voltak beépített emberei a palotában.
Azonban aggódásra ad okot, hogy előző búvóhelyünket kifüstölték az amundok.

Az istenek titkainak nyomában, 2. rész

Írom az Égi fény 3702. évében, Adron első, az Áldozat havában, Mugafe városában.

Utolsó bejegyzésem óta jó pár száz mérföldet megtettünk. A sivatag határát már egy hónappal ezelött magunk mögött hagytuk, és a hódoltság terültén, Mugaféban sikerült végre egy kis nyugtot lelnem, hogy leírhassan a történteket.