Írom az Égi fény 3702. esztendejében, Dreina 3., a Fohászok havában, Shulurban.
Az észak szerte "mosolyszünetnek" nevezett esemény következtében nem írtam hónapok óta. Erről is fogok, de időrendben haladok. A jelen eseményei a múltunkban, döntéseinkben gyökereznek, ezért lett fontos ismét, hogy folytassam a kalandjaim krónikáját.
(Lehet, hogy ugyan ezért érdemes lenne meglátogatni azokat a nevezetes szerzeteseket, akik az Ynev kalandozóinak történeteit írják naphosszat.)
Megérkeztünk a sötétségbe. Egy teremben voltunk, amit Athaulf szent szimbóluma töltött meg ragyogó piros fénnyel. Állítása szerint ez veszélyt jelent, réges-rég volt, hogy más színnel világított volna. Nem voltunk egyedül. Egy tucatnál is több elfajzott, vak humanoid támadt ránk. Almeida, és Athaulf hamar elkergették őket, és tovább indultunk.
A következő teremben már emberek támadtak, mindenféle maszek módon készített fegyverrel, fém szilánkkal. Meglepődve pattantak le az Uwel lovag pajzsáról, és visszavonultak. Nyilván kevesen érkeznek ide teljes fegyverzetben, és akik mégis, azok a hatalmasokat szolgálják. hamarosan vállalkozó kedvű fickó lépett oda hozzánk, és felajánlotta kalauz szolgálatait. Nem emlékszem már, hogy elfogadtuk-e, de haladtunk tovább, követve a lovag útmutatását.
Nagyrészt körbe-körbe haladtunk, voltak egyszerűbb, rövidebb utak is a szintek között, de ez volt a biztonságosabb. Így is több csapdába is belefutottunk. Egy kereszteződésnél egy furcsa mechanikus csapdát találtunk. A gyorsan pörgő rúdra szöges láncok voltak erősítve. Killdar megpróbálta belesétálva összetörni, de még ő neki is majdnem lenyúzta a bőrt a karjáról.
Mögötte állt egy fickó, aki ezt végig nézte, majd végül némi egyezkedés után kikapcsolta a csapdát. Őt kellett kivinnünk innen. (Ez lehet, hogy csak később derült ki.) Innentől fogva ő vezetett.
Át kellett mennünk egy Tharr pap szállásterületén is. Itt patkányok százai figyelt minket. Eljutottunk a "trón" terméhez. Előre tudtuk, hogy az ő hatalmát nem tudták leárnyékolni még a hatalmasok sem, de amivel találkoztunk arra nem lehetett felkészülni. A férfi alig látszott ki a patkányai alól, mindenben ők szolgálták ki, MINDENBEN. Velük hozatott nekünk ételt, amiről nem akarom tudni, miből készült. Beszélgettünk vele pár percig, majd átengedett minket. Persze egy alku részeként, bár nem nevezett meg ellenszolgáltatást.
Végül, jó pár óra bolyongás után elérkeztünk arra a helyre, ahol Dalviát tartották fogva. Illetve arra a helyre, ahol pár órája még tartották. Valamiért a térkapu rajzolatai, amin elvitték, még mindig épen voltak, úgy hogy követtük. Visszatértünk Daumyrba.
Gyorsan felhajtottam egy hatalom italát, ami szerencsére hatott is. A gyomrom görcsbe rándult, de legalább ismét használhattam a hatalmam. Egy folyosón voltunk, mely egy hatalmas terembe vezetett. Itt volt a Nyúl. Középen a keresett szarkofág állt, egy a plafonból kiinduló tűzfal vette körül. Ahogy jobban megnéztem, nem is tűzfal volt, hanem egy sík kapu a tűz síkjára, és annak a kipárolgása.
Természetesen minden olyan kék volt a mana sűrűségétől, hogy mást színt nem is láttam.
Kis beszélgetés, majd megkezdődött a harc. A Nyúl, és a kiszabadított fickó minden hatalmát megmutatták nekünk. Látványos volt, én mégsem figyeltem. A síkkaput négy rúnázott oszlop tartotta fenn. Amíg ők a csetepatéztak, és sorra megtörtem ezeket a rúnákat. Dalvia kiszabadulása vetett véget a Nyúl életének.
A "hölgy" pocsék állapotban volt, nem tudta emberi alakját fenn tartani, sokkal jobban látszott démoni lénye. Mikor végeztek a Nyúllal, megjelent a Teknős is, és Jakirte Jak, aki jelhordozó. Némi párbeszéd, és Dalvia visszafogása után, hogy ne most végezzen a jelhordozóval, sikeresen leléptünk.
Dalvia rossz állapotban volt. Két évig folyamatosan kínozták, szipolyozták. Hálás volt, már amennyire képes érezni bármit is, ő megtett mindent, hogy azt higgyük. Beszélgettünk egy sort, majd eldöntöttük, hogy sürgősen meg kell szereznünk a fekete tőrt, és ehhez Sivion húgára lesz szükségünk, aki szintén óelf, valamint előbb segítenünk kell neki kitanulni a szavak hatalmát. Dalvia kért egy hónap felkészülési időt, hogy összeszedje magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése