S elszáll egy újabb év

Írom az Égi fény 3702. esztendejében, Alborne harmadik, az Ébredés havában.

Kezdeném a világ eseményeivel.

Észak-Yneven meggyilkolták a Keleti Barbárok kán, aki a 9. fekete hadúr volt. A lobogó megvan, az eset így hallomás után hasonló ahhoz, ahogy Erigow hercegét megölték.

Dél-Yneven a Manifesztáció seregei előre törnek. Krán kivonulása után Gorvik olyan rossz helyzetbe került, hogy hosszú tárgyalások után Gorvik királya elvette feleségül Shadon királynéját. Domvik hite alatt egyesítve a két országot. Akik nem akartak megtérni, azok dél felé menekülnek.

Az első 3-4 hónap a magasmágia titkainak megfejtésével telt számomra. Nem mondhatom sajnos, hogy olyan jól bánok vele, mint egy tapasztalt varázsló, de mindenképp hatalmas előrelépés, és új lehetőségek kapuja.

Azonban rá kellett jönnöm, hogy mennyivel teljesebb, mint az általam eddig ismert mágiaforma. Látszik a boszorkánymesterek repertoárján, hogy a mozaikmágia volt az egyik alapja, azonban jóval kevesebb tudásanyagot tartalmazva. A legegyszerűbb talán, ha azt írom, hogy a mozaikmágia tudomány, a boszorkánymesteri mágia eszköz, egy fegyver csupán.

Azonban megnyílt a lehetősége, hogy új varázstárgyat készítsek. Olyat, amit csak a rendelkezésemre álló mozaikokból össze tudok rakni. Így létre hoztam a Szipolyt, a pálcát, mellyel meglehetősen könnyen át lehet esni a ló túlsó oldalára, és a feketemágia mocsarába süllyedni. Egy század éves tölgy egyik ágából faragtam.

Persze ehhez különböző mesterségek alapjait is el kellett sajátítanom. Valamint tanultam nyelveket is. Ervet és dzsadot. Valami furcsa megérzés vezetett erre a megérzésre.

Mindezek után belefogtam, hogy felvegyem pár éve abbahagyott kutatásaim fonalát, és végre befejezzem az általam Sarj páncélnak nevezett varázslat megalkotását.

Sokak számára gyomorforgató lehet, de ez egy élőholtat hoz létre, mely páncél formájú, és együtt mozog a létrehozójával. Meg persze nem kis hatással lehet a tömegekre, ha az imént lesújtott társaik csontjából-húsából faragok magamnak rettentő páncélzatot. 

 Mindezen túl még egy fokkal hatékonyabb, mint a Crantai kóborlóktól szerzett fekete lunír vértezet.

Megnövekedett hatalmam nem nagyon titkoltam magamfajták között. Ennek köszönhető, hogy a Nagymester meghívott, és felajánlotta nekem, hogy legyek az egyik preferáti. Erre nem mondhattam nemet. Nem illik, finoman fogalmazva. Ez azt jelenti, hogy a hierarchia felülről második fokára kerültem, és a Nagymester halála esetén pályázhatok a helyére. Nem tervezem. Így is fiatalabb vagyok, mint a másik négy preferáti.

Kötelességeim hosszú során felül a legfontosabb, hogy most már  személyemben mindenhol, mindenkor képviselem a rendet. Az engem ért sértések, atrocitások a rendet érik. Köteles vagyok ezek megfelelően megtorolni, ha arra kerül sor.

Előnye, hogy akkor befolyással rendelkezem Abasziszra, mint a hercegkapitányok. Mindenképp előnyös külföldön, diplomáciai szinten.

Parancsolhatok boszorkánymestereknek, fejvadászoknak, akár kisebb hadtesteknek is, ha a szükség úgy hozza. Természetesen felelősséggel is tartozom értük. Ezt kihasználva küldetést adtam egy feltörekvő beavatottnak, hogy szerezzek nekem egy apró varázstiszta obszidiánt, némi varázsitalért cserébe. Sikerrel járt, én meg addig is foglalkozhattam a kutatásommal.

A maszkot, melyet az élőholt sereg vezére hagyott Tessára, további kutatási ötletek hiányában visszajutattam a Hadúrnak. Ha tényleg nem jövünk rá, mit is tesz, és hogyan, milyen áron, akkor még mindig jó lehet várfalak felrobbantásához.