Első találkozásom a csapattal

Történt, és íródott az Égi fény 3699. évében, Erigow hercegségének területén.

A herceg kancellárja felkeresett, hogy a közelgő élőholt sereggel szemben kamatoztathatnám a képességeimet, amennyiben elvállalom ezt. A szolgálataimat persze megfizeti Abaszisznak és a rendemnek. Én persze elvállaltam. Végre kis izgalom, lehetőségek. Be is osztottak egy kalandozó csapathoz, hogy az információ gyűjtést segítsem.


Felkerestem őket, ahol nem épp szívélyesen fogadtak. A csapatban található tűzvarázsló-akinek nem jut eszembe a neve-egyből valamiféle tűzgömböt varázsolt körém. "A lángok nem bántanak, de fehérre változnak a ha hazudsz! Milyen mágiahasználó vagy?" Ej, de jól kiszúrta...Nah mindegy, nincs mit tagadni."Nem vagyok mágiahasználó." A lángok persze nem lettek fehérek, sejtettem, hogy blöfföl. Persze aztán bevallottam, hogy az vagyok, de még nem mondtam el, hogy milyen.
Láthatóan sokat megélt, és bizalmatlan csapatról van szó. Igazság szerint nem is kell, hogy bízzanak bennem, én se bíznék magamban.
Az ismerkedés ivászattal folytatódott. Nagyon próbáltak alkohollal bódítani, de nem hagytam magam. A kocsmában egy másik feltehetően toroni származású kalandozó csapat is üldögélt. Odahívtuk őket, és a két csapat történeteit hallgatva üldögéltem a teli pohár bor felett. Legalább többet megtudtam a "csapatomról". Egy hangoskodó törpe miatt kisebb csetepaté alakult ki. Szidta a toroniakat, és a tűzvarázsló meg adta alá a lovat. Ennek eredményeképp még nagyobb balhé kerekedett, a tűzvarázsló ivott valami mérgezett sört, amitől elment a hangja.
Hagytam, hogy az orvos leányzó megvizsgálja, de nem tudott vele mit kezdeni. Végül, a cél érdekében, megvizsgáltam én is. Varázslat segítségével kiderítettem, hogy nem egy bonyolult anyag, de maradandó a hatása. A felszerelésemmel aztán kikevertem egy ellenszert. Visszatért a hangja, még ha rekedtebb is lett. Azonban nem biztos, hogy okos dolog volt egy ekkora szájú egyén hangját visszaadni...

2-3 nap múlva elérkezett az eligazítás időpontja. Megjelentünk a hercegnél. A második végvárrendszer egyik erődjét ajánlották nekünk bázis gyanánt. Mivel kalandozók vagyunk, ezért szabad kezet adtak nekünk, meg pár jó tanácsot. Első a felderítés.
Az út egy hétbe tellett. Ez alatt találkoztunk egy Crantai kóborlóval, illetve ő lesett ki minket egy domb tetejéről. Elég durva, ha a kóborlókat is az uralma alá tudta hajtani az ellenség vezetője. A vár körül ugyan úgy folyt a munka, mintha nem tombolnának élőholt hordák egy napi járó földre. A földművesek dolgoztak, mindenki tette a dolgát. A gróftól kaptunk egy házat, ahol hamar berendezkedtünk. Másnap fogadás, utána eligazítás. Harmadnap megkezdődött az akció. A terv egy élőholt elfogása, amit én kifaggatok.

Egy éjszakát meg megszállt területen töltöttünk. Miközben őrködtem megpróbálkoztam egy kisebb tréfával. Felélesztettem egy döglött kecskét, de sajnos már nem volt elég jó állapotban ahhoz, hogy járjon...nem jött össze, pedig jót nevettem volna, ha valamelyikünk halálra rémül a mozgás hangjától, aztán Me-e-e.
Az egyik lovag és a tűzvarázsló látott valamit gyorsan mozogni. A leírásuk alapján, ami kb. ennyi volt: sötét, görnyedt, emberszerű,és gyors...nem sokra jutottam.
Másnap egy erdőben suhanó árnyakat vettünk észre. Én próbáltam a holtak nyelvén megfenyegetni őket, hogy jöjjenek szép szóval, de mint válaszukból kiderült nem féltek tőlünk. Azt hiszem ezt később meggondolták magukat. Ashed és Tessa, a lovag és az íjász, próbáltak egyet elfogni. Tessának van valami furcsa ezüst színű zászló alakú varázstárgya, ami elpusztítja az élőholtakat. Mikor rákérdeztem nem válaszolt arra, mi az. Mindenesetre hasznos lehet. Egy ideig szórakozva figyeltem, ahogy nem igazán tudnak elfogni egyet sem. Ezért megparancsoltam az egyiknek, hogy Szolgáljon.

Tudom, nem a legmegfelelőbb parancs, hisz csak koslat utánam ennek hatására, de legalább nem kell cipelni. Egy másik házban megpróbáltam kivallatni, de mivel nem tudtam mit felajánlani cserébe, ezért hasznosabb dolgokat nem árult el. Amúgy sem egy lángész, főleg nem vezető, így nem sokat tud. Csak hagyták őket pusztítani, öldökölni a környéken.

Visszafelé, éjszaka a föld alatt halk kaparászást hallottak a többiek. Én mélyen aludtam, hiába az egészséges életmód, ha csak a saját testem sanyargatásával kaphatok a manából.
A vár határában egy csirke árán elárulta, hogy néha jönnek "pikkelyes holtak" segíteni. Megint a kóborlók. Mesélt egy Féreg nevű fajról, akik ásnak. Könnyen lehet, hogy alagutakat. Egész jó stratégia. A többiek elpusztították a hullazabálót. Aztán jelentést tettünk. Nyomoztunk a férgek után.
Mint kiderült egy réges-régi mítosz csupán ez, a helyi pap adott adott egész jó felvilágosítást. Régen emberek űzték le őket a föld alá. Ahol elkorcsosulva élnek. Valahogy meg lehet szerezni felettük a hatalmat, de nagyon komoly árat kérnek érte. Fúj...valamelyikünk felvette, hogy talán egy aquir fajta lehet ez. Bleh, nem akarok aquirokkal kezdeni.
Férgek és kóborlók...Nagyon nem jó ez így. Nagyon erős sereg ez, és minden csatával erősödik. Nem tudom, mit tehetünk.

Pletykálkodnak egy boszorkányról, aki esetleg többet tudhat erről. Három napi járóföldre lakik. Érdemes lesz megnézni.