Dalvia kiszabadítása 1. rész

Az Égi fény 3702. évének, Krad harmadik, a Beavatottak hónapjában írom, Ifinben a Tűtoronybeli irodámban.

Kinézek az ablakon a sok emelet magasan lévő szobámból az alant fekvő városra. Ez a napló még emlékszik arra, mikor még Erigow-ba küldtek, hogy ne legyek szem előtt, most meg már az egyik legjobb szállás áll rendelkezésemre, és a könyvtárunk minden része nyitva áll előttem. Mégis keveslem, olyan dolgokat láttam eddig, melyek szörnyű módon ébresztettek rá, milyen keveset is tudok a világról. A következő történet is ilyen, melynek végén Észak legnagyobb mágusainak voltunk segítségére. Dalvia kiszabadításának története ez.

Az istenek titkainak nyomában, 5. rész: A visszatörés

Írom az Égi fény 3702. esztendején, Adron második, az Engesztelés hónapjában,úton Ascon felé

Nagyjából egy órát töltöttünk vitatkozással, hogy visszamenjünk-e. Ezért végül felvázoltam, hogy legrosszabb esetben mivel fogunk ott találkozni, abban az esetben, ha minden összeesküszik ellenünk.

Lesz egy legyengült márid. Remélhetőleg nem tud csak úgy gyógyulni. Kettő legyengült keph-tueth. Ezeket és a máridot a szellemek és a dzsinn készítették ki. Valamint most már tudjuk, mire számítsunk odalent, és feltudunk készülni...azaz én feltudok készülni valami varázslattal, és a mágikus védelmet is könnyedén ki tudom iktatni, most hogy más tudom, hogy csak tűzmágiából áll.

Az istenek titkainak nyomában, 4. rész: Az akció

Írom az Égi fény 3702. esztendején, Adron második, az Engesztelés hónapjában,úton Ascon felé

Almeida remek északi kiképzésének hála gond nélkül kifigyelte, milyen is a palota belülről. Közben Malach és emberei azon dolgoztak, hogy a kardomat és a hozzá tartozó tőrt eljuttassák egy kereskedőhöz, aki odaajándékozza a főpapnak.

Közben én elmentem megnézni azt a híres tornyot, melyben nem lehet varázsolni. Később ez rendkívül hasznos húzásnak bizonyult, de erről akkor más események elvonták a figyelmem.
Kifele jövet leszólított minket egy napsütötte bőrű idősebb férfi, hogy azonnal el kell bújnunk. Alig váltottunk pár szót, mikor hatalmas dörrenés futott végig a városon és egy helyről füstoszlop emelkedett az égre. Pont a búvóhelyünk felől.
A fickó megvillantott egy Arel szimbólumot, úgy hogy nem vitáztunk vele és követtük. A búvóhelye egy kifosztott palotában volt. Nikicsnek hívták, és Selina rég elveszett mestere volt. Innentől nála húztuk meg magunkat, és az ő emberei biztosították a háttér melókat. Valahogy neki is voltak beépített emberei a palotában.
Azonban aggódásra ad okot, hogy előző búvóhelyünket kifüstölték az amundok.